Hogyan vélekedsz a női ciklusról?
És a saját ciklusodról?
Hogyan éled meg? Áldásként vagy átokként?
Milyen nézőpontokat kaptál a Téged körülvevő nőktől?
Amikor a közös munka kezdetén megkérem a klienseket, hogy meséljenek a menstruációs ciklusukról, mindannyian pontosan el tudják mesélni hogyan élik meg, mi jellemző, mit tapasztalnak.
Vannak esetek amikor kifejezetten azt érzem, arra vártak, hogy végre elmondhassák mi mindent élnek meg hónapról-hónapra.
Rengeteg tudás és információ birtokában vannak, csak eddig senki nem hallgatta meg őket…
Ezekről sosem kérdezte még őket korábban senki…
Ez újra és újra tűnődésre sarkall.
A ciklust még mindig sok esetben tabu övezi, a nők többsége nincs felvértezve arra, hogy igenis képesek értelmezni és képviselni a saját testükben zajló folyamatokat.
Sokkal inkább azt tapasztalom, hogy a ciklust egy rajtuk kívülálló, megregulázhatatlan szereplőként azonosítják, ami szabályozza és befolyásolja az életüket.
A kamaszkortól menopauzáig terjedő időszak csak megtörténik velük, nem érzik úgy, hogy résztvevői lennének.
Kevesek élik meg úgy, hogy „Látom és hallom, amit a testem üzenni szeretne nekem és képes vagyok dekódolni a mondanivalóját.”
Pedig ez lehetne másképp…
Ez a más minőség megélése sarkall arra, hogy egyre több nő és pár ismerhesse meg a cikluskövetés által megtapasztalható potenciált.
Célom megerősíteni a nőket abban, hogy képesek értelmezni a ciklusukat minden élethelyzetben.
Nekem a cikluskövetés arról is szól, hogy a nő elmesélheti eddigi történetét.
Mindent, ami a reproduktív szerveivel és megéléseivel kapcsolatos.
Mivel a cikluskövetés képes lekövetni, ha a nő kimerült, álmatlanság gyötri vagy épp feszült időszakot él meg, ezért ennek is tere van a beszélgetések alkalmával.
Ebben az intim térben mindennek van helye...
Így is lehetne...
Másképp...