Menstruáció a 19-20. századi nők életében

Távolinak tűnhet ez az időszak, mégis a napjainkig elkísér az akkori megnevezés.

Tulajdonképpen az akkor használatos mosható betétek, alsóneműk újrafelfedezését éljük.

A menstruációhoz való hozzáállás kettős volt már akkoriban is. Megbélyegzésként szolgált, egyfajta "gyengeségként" értelmezték.
Ugyanakkor bizonyos rétegnek figyelmen kívül kellett hagynia és ugyanúgy végeznie a munkáját, mintha nem menstruálna.

Hogyan hivatkoztak a menstruációra?

A menstruációt már akkor havibajnak hívták. 

Sok esetben tisztulásként is hivatkoznak rá.

Milyen eszközök voltak elterjedtek?

Abban az időben nem a ma használatos fehérneműk voltak jellemzőek.
Emiatt erre a célra szánt „felkötőt”, „hószámkötőt” vagy „havikötőt” kellett a nőknek hordaniuk.

Ehhez szükség volt egy övre, többszörösen összehajtott, lazán összevarrt fehér kendőre, amibe vattát helyeztek el.
A kendő anyaga leggyakrabban vászon vagy pikét barchet, de készültek muszlinból is.

A nők nagy része maga készítette, varrta, mosta a havikötőjét. Ezek újrafelhasználhatóak voltak.

Még a szabásmintát is megosztották a nőkkel, az alapján mindenki el tudta készíteni magának.

Ennek rövid leírása:
Hat darab 45 centis csíkot varrtak egymáshoz, majd az így kapott textilsort úgy hajtogatták jobbról-balról,
hogy az egy hatrétegű betétet képezzen.
Erre szalagokat varrtak, aminek segítségével ráhurkolták az övükre.
Az övön elől-hátul 2-2 fűzőlyuk volt, amin keresztül a fűzőzsinórokat átvezették.
Ezt követően tudták a derekukra kötni.

A megvásárolható késztermékek, amiket patikákban lehetett beszerezni meglehetősen drágának számítottak.
Abban az esetben vásároltak csak ilyen intim higiénia terméket, ha nem volt mód (pl. utazás miatt) kimosni őket.

A piacon több "márka" is elérhető volt.

Például a Diana-öv, aminél az öv vállfűzőszövetből készült vászonhevederrel volt ellátva.
Hozzá kaucsuk szövetből készült betét járt, aminek a belsejébe gézzel bevont vattahengert lehetett tenni.

Detsinyi Frigyes „Zea” néven havikötőt hirdetett. A Párisi Nagy Áruház pedig „Mensis” felkötőt árult.

Megjelent egy magyar női szabadalom, a „Discretó” havikötő.
Latzkó Cecília fejlesztésének leírását nem ismerjük. Hirdetése azonban fennmaradt.

Iparvédelem 1907. október 20.

A menstruáció egyéb hatása

Akkoriban az volt az elterjedt nézet, hogy a lányok és a nők a havivérzésük miatt éveket veszítenek, ezért nem kell őket állandóan iskoláztatni.
Az, hogy ez befolyásollal bírt a lányok oktatására, magától következik, hogy kihatással volt a munka területére is.  
Tulajdonképpen ezekkel a nézőpontokkal tényleg elérték azt, hogy a nők nem élhettek teljes életet.

Ehhez hozzávették azt is, hogy a terhesség és a menopauza olyan terhet és időveszteséget okoz a nőknek, ami miatt tőlük nem várható el ugyanaz a szellemi teljesítmény és munkabírás, mint a férfiaktól.

Voltak, akik erre evolúciós lemaradásként tekintettek, de voltak, akik védelmezőként szerettek volna fellépni.

Természetesen akkor is eltérően élték meg a nők a vérzésüket, viszont ilyen általánosításra semmiképp nem volt szükség.
Különösen azért, mert a fizikai munkát végző nőkre (cselédek, munkásnők) ez nem vonatkozott, nekik a vérzésük idején is változatlanul kellett dolgozniuk.

Felhasznált forrás:
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete (1860-1914)
Szécsi Noémi: Lányok, asszonyok aranykönyve
Czingel Szilvia: A női test alakváltozatai 1880–1945